A karácsony több fronton telt, egyrészt volt a hagyományos karácsonyi kóstolónk, hagyományosan nálam, ám a hagyományoktól eltérően idén munkából estem be magamhoz.
Reménykedve és érdeklődve hoztam egy Sauska Makár Chardonnay 2009-et, ami egy testes, déli, jól megfázott chardonnay volt ifjúkorában, és a korábbi Sauskák szép érése okán bevakoztam, hátha ő is okoz némi meglepetést. Ha szabad előzetes várakozásokkal élni, akkor egy jól sikerült kalifornyákkal szerettem volna találkozni, egy érett, fűszeres, gyümölcsös, összetett, testes borral.
De nem így alakult, mert nem érett szépen. Csúnyán se nagyon, igazából kevesett változott, miközben valamennyit vesztett ifjúkori lendületéből. Megvannak a hordóaromák az illatában, lágyultak, picit vaníliás, picit talán marcipános lett az illata, mellette ott a zöldalma, tipikus, neutrális, de még nem koros chardonnay-s fehérhúsúakkal. Szájban érezhetően szeszes, nagytestű, kerek, amit a viszonylag sok és sima tannin szépen kiegyensúlyoz, de lendületet már nem adnak a savak, bizonyára sosem adtak, ha a klímára gondolunk. Talán Markost és Nádast tudnám idézni: “ő pedig itt van velünk (még) mindig”. Olyan 5 pontra lőttem be, ami nem lenne baj, ha nem hetet vár az ember. De miért is várna hetet egy villányi chardonnay-tól, inkább csak titkon reménykedik benne, talán a kedvező Sauska-tapasztalatok miatt. Nem várnék tőle a jövőben sem sokat, valószínűleg neki is fiatalkorában voltak a legszebb évei, és az újhordót, Villányt és Sauskát egyszerre kedvelő, mostinkábbvalamifehéretinnék szavakkal jellemezhető, egyébként felettébb potens kereslet számára készült.
Nem múlt el ez a kóstoló sem Demeter Zoltán bor nélkül, terítékre került egy Demeter Szerelmi Hárs 2008 is. Többeket elriasztott vakon a palackérett hárslevelű fura aromatikája: kamillás, virágos, kései szüretes, Somlóra és a Balaton-felvidékre emlékeztető jegyekkel bírt és talán nem is konkrét ellenszenvet, csak kellemetlen műfaji aszociációkat keltett az asztal körül. Én csendben szürcsöltem, mert nem tudott igazán zavarni mindez, valamiért ragaszkodtam a hűvös klímás eredethez és a koncentrációja, tisztasága, tömörsége elvitte a prímet. Nálam erős 7 pontig jutott, bár kíváncsi lennék, hogy mondjuk Matt Kramer mit szólna hozzá a Veres furmint után. Ez a bor sokkal inkább egy aromatikus fehér lehetne, mondjuk a Dél-Rhone-ból, vagy valami tényleg kései szüretű furcsaság, mindenesetre igényel némi türelmet és toleranciát így, hogy már megérintette a kor. Mindazonáltal a szerkezeti fölénye úgy érzem vitathatatlan, plusz jól áll neki a hűvösebb 2008: mérsékeltebb benne az alkohol.
A karácsony másik frontja a családdal zajlik, ott sem egyszerű az élet, más a közönség, ők például kifejezetten örültek volna az előbbi Sauskának fiatalon, így, korosabban már kevésbé. Ehelyett ők kapták a francia syrah-t, ami sokkal inkább az előző társaság műfaja, ám tudtam, hogy ők 96%-ban előre húznák a szájukat, utána meg 100%-ban, arra a 4%-nyi kockavetésre meg már én nem vagyok kíváncsi az ünnepek alatt. Ez a bor ugyanis a decemberi Tescos leértékelésen ragadozott zsákbamacska volt, az egyetlen palack 2004-es La Petite Chapelle Jaboulet-ék pincéjéből. Igen vegyesek voltak a tapasztalatok a Petite Chapelle-ről, a borvidék két kiemelkedő évjárata, 2005 és 2007 ennél a bornál silány kritikát kapott, a gyengébb 2006 és a 2004 viszont sokkal jobbat. A korábban kóstolt palackok közül a 2007-es viszonylag gyenge volt, a 2006-os meg dugós, de sokkal jobbnak tűnt. Később egy kolléga bontott egy korosnak ítélt 2006-os palackot is. Tanulság: Tescoban drága bort venni (is) lutri.
Szóval a 2004-es Petite Chapelle klassz volt, egy igazi, szép, érett Rhone-völgyi syrah iskolapéldáját mutatta be. Sonkás, bőrős, csipkebogyós, összetett illata volt, talán érettebb, mint egy ideális körülmények közt tárolt palacknak, de ezért nem panaszkodok. Szájban sima volt, tiszta, hosszú utóízzel, zöldességnek, éretlenségnek semmi nyoma, a tannin szépen lekerekedett, csak a palack legvégén lehetett érezni, hogy finoman, de határozottan cserez. Ez kellett is a 14%-os szesz mellé, de ez is csak az utolsó előtti kortynál tűnt fel, az első kortyoknál az alkoholt is simán közepesre tippeltem volna.
Nem volt hivalkodó bor egyáltalán, csak finom és szelíd, gyorsan megittuk. Amiben kiemelkedett, az az összetettsége és a hosszú utóíze volt, meg az az észrevétlen harmónia, amit egyensúlynak szoktak nevezni. Erős 7 pontra végzett nálam, örültem neki nagyon. Ha 3 palackom lett volna, akkor sem biztos, hogy kétszer találkozom vele ilyen formában.
Saját beszerzés.
Szomjas Gödény blogja 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!