Prémium karácsonyi kóstoló a Terroir Clubban

Ismét prémium kóstolót tartott a Terroir Club, ismét kiváló borokkal, a téma azonban most nem Burgundia feszegetése volt, hanem csak úgy, kiváló természethű borok nyitogatása vegyesen. (A bordoki korabeli beszámolója itt található.)

Meg kellett lepődjek, persze csak mérsékelten, hiszen mindig tudtuk, hogy kaphatóak kiváló természethű borok a TC-ben, de hogy ilyen (szinte) maradéktalanul szimpatikus sort össze lehet belőlük állítani, az picit meglepett. Általában vegyesebb a kép, mindig akad néhány megosztó tétel, és olykor pár kifejezetten avantgarde, az én világképembe nehezen illeszthető bor is.

De lássuk hát a medvét…

…medvét pedig közismerten jól lehet fogni birkával, ragadjuk hát farkon először azt:

Hollóvár Juhfark 2006

Soha nem kóstoltam ezt a bort, kereskedelmi forgalomba sem került, mint megtudtam, igazi ínyencségnek számít ebből a szempontból.

Mély citromszín, déligyümis, gyógynövényes illat, komplex és tetszetős. Sűrű, testes, krémes bor, virágmézes ízjegyekkel. Kerek, de jó egyensúllyal bíró bor, rengeteg napfénnyel, szép arányokkal. Tetszik, azt gyanítom most járhat pályájának csúcsa körül. Eléri a 7 pontot. Nagyon szívesen iszok ilyen 6-7 éves borokat, főleg, ha somlói.

Maison Leroy Bourgogne Blanc 1997

Ezt a bort sem kóstoltam legszebb emlékeim szerint. Mély citromszín, pici füst és tökmag jelzi a hordó nyomát. Csendben érkezik némi déligyümölcs is, szárított formában, palackérettséget mutatva. Karcsúbb bor, mint az előző, de fókuszált, összeszedett, visszafogott. Kevésbé komplex és hedonista. Szájban már lekerekedtek a savai, jó közepes teste van, klasszikusan unalmasabb, de ez az értéke is. Tiszta, hosszú utóíz, meglepően intenzív a zárkózott illat után. Végül erős 6 pontra végez nálam, bár nem egy nyilvánvaló bor. Sokkal inkább innám az előzőt, az biztos.

Radikon Oslavje 2001

Idén sikerült összefutnom jópár Radikon borral, a VinItalyn található standjukon alig lehetett a pulthoz férni a tömegtől, mindenki szemmel láthatólag akart pár szót szólni a borásszal és meglapogatni a vállát a bensőségesség látszatával. Én két punkformájú észt újságíró mellett találtam egy pohárnyi szabad helyet, és izgatottan kóstoltam végig a sort, mielőtt csalódtam egy nagyot: amennyire szimpatikus a legendárium, annyira nem nekem készültek ezek a borok. Nagyon erősen oxidáltak, nagyon egyszerűek és hasonló, egységes aromatikával bírnak, úgy éreztem bárki bárhol készíthet ilyen bort, ha elég türelme van hozzá. Ha hasonlítani kellene valamihez, hát olyanok, mintha valaki épített volna emlékmű gyanánt egy bazinagy dombot az országút mentén. Biztos sokan megállnának a Harley-val megcsodálni a táltost és termékét, hogy húbazzeg, mekkoramár, de a többség valószínűleg továbbsétálna a városba a szobrokig.

Erre a vélekedésre némiképp rácáfolt a 2001-es Oslavije. Közép-mély aranyszíne mellé narancsot, fahéjat és némi likőrt mutat illatban, meglepően életteli és gyümölcsös. Egyszerre hozza a karácsony és a forralt bor fűszereit. Szájban sűrű és kerek, sok savval és érezhető, puha tanninnal. Egyszerűbb az íze, mint az illata, likőr, szőlő, narancs jön, a végén picit melegít a szesz. Egy jó Radikon bor, a minden-dolgok-határáról. 5-6 pontra lepi meg az átlagfogyasztót. Annak idején a Robert Parker-féle Wine Advocate számára kóstoló Antonio Galloni 93 pontra értékelte.

Ráspi Kékfrankos Selection 2004

Ekkor még nem volt külön palackozva a Gneisz, csak hordóválogatásként készült ez a bor, egy évvel később vált külön az öreg tőkés területről készülő Gneisz-re és a kékfrankos hordóválogatásra.

Közép gránát-rubinszín, diós-likőrös illat pici körömlakkal. Fura, érett illat. Szájban szép, arányos, jól fókuszált, megőrizte a koncentrációját, meggyes-diós utóízzel bír. Ő is érdekes szerzet, szinte önálló műfajnak tekinthető, keveset változott az elmúlt két évben. 6 pont.

Domaine Barral Faugeres ‘Valiniere’ 2003

A bor összetétele 80% mourvédre és 20% syrah, talán részben a fajtának is tudható be a fiatal Barral Faugéres-ek kemény tanninja. Kíváncsian vártam, hogy előtör-e belőle az állatosság.

Igen mély gránátszín, intenzív illat, árnyalatnyit magasabb illóval az általában megszokottnál. Illatában dió, bőr, szilva és likőr. Mint egy kiváló érett villányi, kevesebb bőrrel-kávéval, de több potenciállal. Olyan, mintha szájban lenne egy kis pezsgése, pedig csak intenzív, természetes és vad. Meggy, szilva, bőr kakukkfű, kiemelkedő intenzitás. Kirobbanó ízek, intenzíven cserző tannin, egy érett, izgalmas és tartalmas bor. 8 pontjával az este legjobb bora. Hoppá.

Cotar Merlot 2001

Egy bor, ami mindig jól teljesít, akárhányszor kóstolom. Mély rubin szín, halvány perem. Szintén vad és intenzív, de sokkal hagyományosabb illat. Meggy, tökmag, némi zöldfűszer/vadfűszer. Szájban is intenzív, gyümölcsös és fűszeres, édesfűszerekkel és vadas fűszerkeverékkel. Szép, intenzív, hosszú, gyümölcsös, tovább is érlelhető, az erős 7 pont kétségtelen, a nyolcat aznap nem érte el.

Maison Leroy Cotes de Beaune Villages 1978

Kíváncsian vártam ez a bort, a legutóbbi öreg burgundi a TC-ből nekem tetszett, bár már fura és igen koros egy szerzet volt, a mostani sor elején ücsörgő burgundi fehér nem bírt megvilágosító erővel. De ez a bor volt a három közül a legjobb.

Közepes mahagóni szín, halvány peremmel. Már túl van a szimpla “korosságon”, de még van ideje az öreg madeirák barna színéig. Illatában némi tökmag, hihetetlen, hogy a hordó mindig képes felbukkanni. Édesfűszeres, zöldfűszeres illat, némi régi, beszáradt cseresznyelekvárok szikár gyümölcsössége, és egy árnyalatnyi medvecukor. Szájban savhangsúlyos, nagyon intenzív, aszalt cseresznyével, fűszerkavalkáddal. Egyszerre hosszú, könnyed, és mégis intenzív. Kiváló bor, ez nem kérdés, még ha meg is lepem magam picit ezzel a várva várt kijelentéssel. Végül csak egy erős 7 pontot kap, pedig kezdetben a nyolcassal kacérkodik. Azért így is kiváló élmény, és tanulságos is. (Több szempontból hasonlított rá érettsége okán a St Andrea Hangács PN 2007, ezért is tetszett többek közt. Ugyanakkor tény, hogy az 5 éves magyar pinot sokkal gyorsabban égeti a gyertyát és kevesebb komplexitást gyűjtött be az évei alatt. De azért tipicitással bírt, ami már önmagában is érték. De mindezt megírom majd még pontosabban is.)

Pierre Frick Riesling Vendange Tardive 1997

Herr Frick borai mindig másik orcájukat fordítják felém, mint amit várok. Első találkozásunkkor fura, oxidált, citromos rizlinggel találkoztam, kevés nagyságot és sok értetlenséget tudtam lejegyezni róla. Később Frau Frick töltögetett kiváló szürkebarátokat és izgalmas helyi kísérleteket a poharamba, most pedig egy várakozások nélküli, mindenféle kikapcsolódásra kitárt lelkű pelikán gubbasztott a 90 meggyőző Tanzer-pontot felmutató kései rizlinggel szemben.

Élénk, világos arany színnel bíró, meglepően fiatalos kinézetű bor. Illatában először oxidált jegyek: almás, cukorkás, negrós, de később rácáfol erre: petrolos, gyógynövényes, medvecukros aromák érkeznek. Szájban sem tűnik túlkorosnak, élénk, tiszta íz, hibátlan ívű korty, déligyümölcsök, zöldfűszerek, pici medvecukor. Szájban szebb, mint illatban, van egy pici, oxidációs jegyekből álló fedés rajta. Úgy tűnik ezzel meg kell barátkozni az alacsony kénes borok világában, akárcsak a portói fogyasztónak a szesszel. De ilyen borokkal ez nem nehéz feladat, 6-7 pont körül teljesít, hitelesen alakítja az érettségihez közelítő kései rizlinget.

Domaine Huet Vouvray Cuvée Constance 1997

Hát, erre a borra bizony nagyon kíváncsi voltam, lévén a WS 100 pontja miatt bátran merném egy borstílus etalonjának tekinteni. Ha valami, akkor ez a bor jól be kell, hogy mutassa milyen a Loire-mente édesben, illetve csendben elvárnék egy magabiztos nemzetközi klasszis teljesítményt is, akármennyire változatosak is a 100 pontok megítélései különböző tapasztalatú, elvárású és (fine wine)nevelkedésű borfogyasztók körében.

Mély aranyszín, érett aszúkra emlékeztető aszalt gyümölcsökkel: mazsola, datolya, füge és meglepő módon némi áfonya és meggy csempész bele egy kis erdei hangulatot. Szájban élénk, sűrű és tömör. Sok sav, sok cukor, de szép egyensúllyal bír. Ízében öreg mazsola és datolya. Lehetne összetettebb és izgalmasabb, de így is nagyszerűen megkomponált és kivitelezett bor. 8-9 pont határán. Nem csak a saját nagyszerűségére mutat rá, hanem hagy helyet annak, hogy ráismerjünk miben áll Tokaj különlegessége (komplexitás, komplexitás, komplexitás).

Királyudvar 6 puttonyos Aszú 2002

Közép arany szín, fiatalos illat vaníliával, aszalt sárgabarackkal, déligyümölcsökkel, és pici muskotállyal. Szájban könnyed, légies savai vannak, és nehéz, lehúzó cukor, de szépen egyensúlyoznak egymással szemben. Ízében is vanília és őszibarack, hosszú lecsengéssel. Azt sejtem, hogy 10-20 év múlva lesz ott, mint az Huet. Erős 8 pont, de nem sajnálnám tőle akár a 9-et sem.

Champagne Fleury Millésime 1995

Pinot noir-ból készült bor, legalább 10 évet töltött finomseprőn. Már aranyba fordult a színe, közepes buborékokkal, illatában dió, mogyoró, vajas-málnás illat. Szájban ízes, vajas-mogyorós jegyekkel, mellette alma és sárgabarack, érett, már érződik a gyümölcsein a kor. Picit édeskésnek érzem. Utóíze hosszú, de nincs már benne annyi erő, fókusz és lendület, mint a Dom Pérignon 2003-ban volt. Erős 7 pont, kiváló élmény. Képes a vörösök és az aszúk után is felfrissíteni. Meglehetősen borszerű ital, egyáltalán nem fiatal, lendületes, határozott savgerincű, de jól lehet vele oktatni, hogy miért (is) szeretjük Champagne-t.

A tanulságokat már a poszt elején összeszedegettem, jobb karácsonyi iszogatást nem is kívánhattunk volna. Remek volt a hangulat, kiválóak voltak a borok, és nem maradt el a szórakozást fűszerező jópár rácsodálkozás és tanulság sem. Úgy érzem kezd beérni a TC munkája, talán csak nálam, talán többeknél, sőt, talán már meg is tette rég, de nekem most újabb pirospontot kell felvésnem a természethű borok (úgy is mint fine wine) nagyszerűsége mellé.