Jó szóval oktat, játszani is enged

Mi tagadás, voltak azért kellemes pillanatok a karácsonyi rohanásban. Például kinyitottam a Lehmann Mentor 2004-et, ami még az első Mondovinomon ragadott magával Bécsben, a Wein&Co. éves borfesztiválján. Beleszagoltam a frissen bontott palackba, és majdnem leültem. Semmi eukaliptusz, semmi Ausztrália, viszont tiszta cabernet, tiszta óvilág, egyszerre egyszerű és egyszerre izgalmas. Finom, törékeny, összetett illat, tkp tisztán feketeribizli, és ezúttal csak maga a gyümölcs, semmi vegetalitás. Némi fűszer, inkább talán keleti és egzotikus, nem a klasszikus édesfűszeres-hordós vonal, akad viola is, a háttérben némi mentol hazudja, hogy “á, ki lehet ezt találni, hogy ausztrál, ha bevakozom”. És bevakozom. Amennyire fáraszt egy jóideje a szellemi erőfeszítés hiábavalósága a vakkóstolásnál, talán mert a nézőpontom eltolódott a tisztán élvezeti irányba, mégis annyira kíváncsi vagyok, hogy mit fognak rá tippelni. Mert én még a palackot bámulva sem tudtam elszakadni az óvilágtól. Ráadásul visszafogottan elegáns ez a bor, nem az újvilág hagyományos, lehengerlő fegyverzetével hódít. Háttere van, jön valahonnan, kultúrát képvisel.